kiégés

Sajnos úgy tapasztalom, hogy nem veszik komolyan a kiégés veszélyét, még mindig nem dolgoztak ki hatékony védelmi rendszert, pedig ez a tőlünk nyugatabbra fekvő államokban természetes. Közhely, és sokszor mondogatjuk: az ember (mai szaknyelven humánerőforrás) a legnagyobb érték. Mégis mit teszünk annak érdekében, hogy "továbbtartson", hogy a nyugdíjkort - amely egyre emelkedik - reális egészségben élje meg? Nagy veszély a kiégés, bárkit érinthet, mégis a segítő foglalkozásúakat veszélyezteti leginkább, ahol a tevékenység az egész személyiségét veszi igénybe.

A burnout (kiégés) fogalmát eredetileg a technológiában használták, a működő energiaforrás fokozatos gyengülését értették rajta, egészen annak megszűnéséig. A magyar nyelv mindennapos szóhasználatában viszonylag ritkán alkalmazzuk ezt a kifejezést, többnyire más igekötőt kapcsolunk az égni igéhez, mint például megégünk, elégünk, néha leégünk. Kiégni a villanykörte szokott, esetleg az elfásult, elfáradt embereket jelölik meg így. A segítő foglalkozást űző személyek esetében egy szociálpszichológiai jelenségről beszélünk, amely meghatározása nem egyszerű, mivel a tünetek igen változatosak és gyakorlatilag csak a kiváltó ok különbözteti meg őket más testi-lelki zavaroktól.  A témával foglalkozó elméletek megegyeznek abban, hogy a kiégés nem statikus jelenség, hanem több fázisból álló folyamat, amely ciklikusan ismétlődik.

Hogyan is zajlik? A lelkesedés fázisa a kiindulópont, ami nagy remények és felfokozott segítő szándékok időszaka. Ebben a periódusban a segítő rengeteget dolgozik, esetleg túlórázik, elvárásai irreálisak, a kliensekkel túlzott módon azonosul. Következő fázis a stagnálás, amely jellemzője, hogy a kezdeti lendület lelassul, a segítő a munkáját már kevésbé találja izgalmasnak, aktivitása csökken. A frusztráció szakaszában felvetődik a munka értékének és a segítő személy hatékonyságának a kérdése, emocionális zavarok és testi tünetek is jelentkezhetnek. Az apátia fázisában minimálisra csökken a kliensekkel való kapcsolat, a szakmai munka végzése gépiesen történik.

Milyen tünetek jellemzik? A problémák fizikai és pszichikai dimenziókban jelentkeznek, eleinte külön-külön, a későbbiekben együtt, ezért is beszélhetünk tünet együttesről, vagy tünetcsoportról. Pszichés tünet a reménytelenség és tehetetlenség érzésének megjelenése, amikor az érzelmek ellenőrzése nehezen megy, esetleg agresszív reakciók jelentkeznek. Az intellektuális képességek zavarai is megjelennek, csökken a koncentrációs képesség és az emlékezőtehetség. Fiziológiai tünetként állandósuló feszültségérzés és fejfájás jelentkezik, a test ellenálló képessége csökken, fizikai reakciók lépnek fel. Csökken a teljesítőképesség, a kezdeményezőképesség és a szakmai érdeklődés, a kapcsolatokat a visszahúzódás, a baráti kör elhanyagolása és a korábbi hobbyk feladása jellemzi. A viselkedés problematikussá válik, megjelenik a cinizmus, közömbösség és a negatív beállítottság a kliensekkel szemben.

Mi okozza a kiégést? Vannak strukturális és személyiségbeli okok. Strukturális okok lehetnek: a túl sok munkaóra, a munkahelyi előremenetel hiánya, a túl sok papírmunka, a megbecsülés hiánya (a kliensek és a vezetőség részéről), alacsony fizetés, a támogatás hiánya (szupervízió, esetmegbeszélés stb.). Néhány kutató viszont a személyiségfejlődés és a kiégés közötti összefüggésre helyezi a hangsúlyt. Szerintük bizonyos személyiségjegyek korai torzulása un. segítő szindrómához vezet, ezek a személyek hajlamosabbak a kiégésre.   Az tény, hogy az érett segítő kapcsolat alapvetően a segítő számára örömöt, kielégülést hozó kreatív tevékenység. Eltorzult formája, amikor a más típusú kapcsolatokat és érzelmeket elhárítva, szinte „drogként” használja a segítést. Ezzel a segítő ördögi körbe kerül, hiszen saját egyensúlya fenntartásához szüksége van a segítés megélésére, ez válik a kizárólagos örömforrássá. A segítő szerep tehát egy páncélruha, ami eltakarja a személyiséget, az adás egyre inkább öncélúvá válik, a tevékenység visszaéléshez, majd a kiégéshez vezethet.

Úgy vélem itt az ideje, hogy tényleg komolyan vegyük saját lelki egészségünket és fokozottan figyeljünk fel a kiégés jeleire és törődjünk (bár most nem volt szó erről, talán  egy másik alkalommal)  a megelőzés, a védekezés lehetőségeivel.