jár-e lakás?

Néztem a televíziót és kapcsolgattam, de szinte mindenütt a vezető hírek között szerepel, néhol külön műsorban is foglalkoztak a Kanadából visszatérő romák ügyével. Nos, szerintem a lehető legrosszabbat teszik velük akik ezt az ügyet generálják és a média aki erre ráharap. Mert miről van szó? Néhány cigány honfitársunk tavaly Kanadába vándorolt a jobb élet reményében és/vagy - az azóta felderített - brutális cigányok elleni támadások miatt nem érezték magukat biztonságban. Utazásukat valamelyik cigányszervezet támogatta, így önkormányzati bérlakásaikat hátrahagyva - annak jogviszonyát nem tisztázták  - és jól szervezetten útnak indultak. Egy évet sem töltöttek kint, úgy döntöttek, hogy visszatérnek, de a hatályos jogszabályok szerint az önkormányzat a lakásokat már mások számára adta ki, teszem hozzá teljesen jogszerűen (egyébként a város jegyzője elmondta, hogy rengeteg bérlakás kérelem van beadva, aminek, sajnos nem képesek eleget tenni).

 

Eddig a történetet tudtam követni, viszont ami ezt követte, az a fajta médiaháború a lakások visszaszerzésének az ügyében, nos, az felettébb meglepett. Annál is inkább, mert  még az sem kapott ekkora médiafelhajtást és  ilyen erős lobbit, amikor a hajléktalanellátó szervezetek szerették volna elérni a lakáshoz való jog megállapítását, de az Alkotmánybíróság - teszem hozzá sajnos - megállapította, hogy ma Magyarországon az állam nem kötelezhető a lakhatáshoz való jog biztosítására.

Fontos szociálpolitikai eszköz lehet a pozitív diszkriminációt, amikor valamely hátrányos helyzetben lévő csoportot igyekszenek helyzetbe hozni, de ez esetben nem erről van szó.  Itt néhány család tudatos döntésének a következménye alól kérnek felmentést, még ha ezt a folyamatot olyan nyomós ok is befolyásolhatta, mint a cigányok elleni támadássorozat. A diszkrecionalitás (amikor a támogatás megítélése a jogalkalmazó egyéni mérlegelésén múlik)  csak nagyon ritkán indokolt, és ha egy ilyen döntés másokat kedvezőtlen helyzetbe hoz, akik ráadásul jogkövetőként igyekeznek boldogulni, az bizony nem használ a romaügynek, semmilyen ügynek. Ráadásul a kérdés szinte azonnal roma-magyar kérdéssé, etnikai történetté egyszerűsödik.

A média felelősségét abban látom, hogy nem olyan példákat erősít a cigányságban, amely pozitív példaként mutatná be a munkával, tanulással elért eredményeket, hanem ráharap az ilyen sajnálatot, szánalmat ébreszteni próbáló ügyekre, pedig az szinte minden oldalról inog és így a többségi társadalom ellenérzését erősítheti. Ezt az ügyet a helyén kellett volna kezelni, ami azt jelenti, hogy nem országos üggyé kreálni, hanem ott a településen keresni rá a megoldásokat. Egyébként erre nyitott is volt az önkormányzat, mivel -  ha a lakásokat vissza nem is – de helyettük felkínálták az albérlőkháza lehetőségét, így tehát nem váltak volna otthontalanná a családok (az albérlőkházába egyébkén szintén nem könnyű bekerülni még pályázatok útján sem, így ez  korrekt lehetőség a jelenlegi helyzetben).

 

Szóval nem mindíg tesz jót az integrációnak, ha néhány  embert  kívánnak egyedi eljárásban részesíteni (bár átérzem nehézségüket) és próbálják ezt a közvélemény torkán lenyomni.  Természetesen azt nem vitatom, lehet hogy méltatlan helyzetben élnek - mint oly sokan mások - de a normák betartása jelen társadalmi helyzetben különösen fontos és nem értem miért kell illúziókat gyártani, torz mintát adni mások számára? Hogy esetleg erőfeszítés nélkül is lehet eredményt elérni, csak legyen nagy felhajtás?  Ebben a lakásügyben nincs semmi jogsértés, a méltányosság megítélését bízzuk csak a helyi közösségre, segítő szervezetekre, hiszen azok ismerik legjobban őket, nem is nagyon értem jogvédők hogyan keverednek ide. Sajnos így elég rossz üzenete van a történetnek. Azt kérdezem csendben: ebből az ügyből, amely egyébként jól körülhatárolható jogilag és szociálisan is, miért kell egyből etnikai kérdést csinálni?

Címkék: romák