otthonszülés

Volt este az egyik csatornán egy érdekes beszélgetés az otthonszüléssel kapcsolatban. Nem vagyok tudományosan tájékozott a témában, de eszembe jutott néhány szubjektív dolog, amit szeretnék megosztani. Úgy érzem, amióta az orvosok átvették a hatalmat a szülés fölött, igyekeznek ezt úgy beállítani, mintha egy betegségről, vagy rendellenességről és nem egy olyan eseményről lenne szó, amely ősidők óta része és természetes folyamata életünknek. Az utóbbi néhány évszázad orvostudománya– de különösen az utóbbi évtizedeké – erőszakosan rátette a tenyerét a szülésre, birtokában tartja és igen erőszakosan lép fel bárkivel, aki csak megkérdőjelezni meri az általuk biztosnak vélt utat, támadólag lép fel az esetleg alternatív lehetőséget kipróbálni szándékozó nők és azok támogatói irányába (itt minden alternatív lehetőségnek számít, amiben kimarad az olyan orvos személet, amely nélkülözhetetlennek képzeli és már-már isteni magaslatokra helyezi önnönmagát).  Sokat vitáztak a műsorban és mindenféle statisztika előkerült, viszont az álláspontok jottányit sem változtak. Ám az tény, hogy ma a hatalom – legalábbis ebben a tekintetben – az orvosok kezében van. Ők azok, akik képesek lennének engedni, lazítani a kereteken, de erre úgy tűnik egyáltalán nem hajlandók, illetve csak olyan változtatásokat engednének, ahol a teljes kontroll továbbra is náluk marad. A másik fél birtokában nincs hatalom, és aki ezzel a módszerrel kíván élni, annak gyakran csak illegálisan van lehetősége, viszont ha ebben az esetben történik probléma, az bizony hatványozottabb érv a másik fél kezében.

Szabadság jogaink közé tartozik, hogy joga van a magzatnak és a nőnek is a legkevesebb egészségügyi kockázathoz és persze ide tartozik - szerény véleményem szerint - hogy biztosítani kellene a szülés alternatív lehetőségeit. Nem vitás, hogy sokat köszönhetünk az orvostudománynak, de most úgy érzem, nekik kellene valami új – számukra talán misztikus - dolgot végiggondolniuk, ez pedig az a fajta alázat, amikor felmerem tenni a kérdést magam számára is: bizonyos, hogy csak nekem lehet igazam? Nem lehet, hogy vannak más utak is? Remélem, hogy előbb-utóbb az otthonszülés biztonságos keretei kidolgozódnak és legális lehetősséggé válik. Ez annál is inkább kívánatos lenne, mert a lehető legrosszabb dolog egy létező – még ha nem is oly tömeges – jelenség tiltása, büntetése. Azonban úgy látom, hogy a tárgyalóasztaloknál a két álláspont egymástól legtávolabb álló képviselői vannak. Viszont gesztusokat tenni, jelenleg csak az egyik fél képes. A kérdésem az, hogy miért nem teszi? Miért ez a nagy nekifeszülés? Nyilvánvaló, hogy amíg óriási érdekek vannak az egyik térfélen, ami anyagi, pozícióbéli, hatalmi kérdésekben nyilvánul meg, addig a másik oldalon csupán egy valamire való lehetőség, egy jog elérése szerepel. Kinek az érdeke a dolgok konzerválása?

 

A tévébeli vita látszólag statisztikák egymás fejéhez vagdosásáról szólt, valahogy nekem mégis az volt az érzésem az ügy szakmai jellege, addig nem tud kibontakozni, amíg a szülészorvosok alapvető kérdéseket nem tisztáznak magukban. És ehhez vitapartnerek sem szükségeltetnek.