Biztos hogy így van ez?

Nagyon divatos és szinte mindenki ért hozzá, de valahogy én mégsem szeretek nyilvánosan politizálni. Senkit nem  próbálok győzködni, a politikai jellegű vitákat elkerülöm, egyszerűen nem látom értelmét. Amúgy meg leadom a voksom négyévente és persze vannak akikkel szimpatizálok, de politikai természetű dolgokról igyekszem azokkal beszélgetni, akikről tudom, hogy a veszekedés, vagy a meddő vita lehetősége minimális, bármely oldalon áll is az illető.

Úgy tűnik megúsztam, nem váltam politikai fanatikussá és képes vagyok meghallgatni bárkit, nincs olyan, hogy hányingert kapok, mert éppen nem nekem tetsző dolgokról van szó, egész egyszerűen tényleg érdekel a témák sokféleképpen történő látása. Néhanap, ha újságot vásárolok (csodálkoznak, hogy teljesen ellenkező politikai nézetű lapokat válogatok össze, de tájékozódni már csak így lehet) és figyelem ahogyan egy-egy hírt tálalnak, milyen ügyesen máshová helyezve a hangsúlyt, jelentősnek vagy jelentéktelennek feltüntetve azt, előnyös vagy előnytelen fotókkal ábrázolva a szóban forgó politikust.

Itt van például a bankadó, ami meg is osztja a közvélekedést rendesen. A rádióban egy órán belül a két legjelentősebb közgazdászunk nyilatkozott róla ellentétesen.  Igazodj ki polgártárs, aki ugye nem vagy közgazdász? Mégis kinek hiszel? Hát persze hogy annak, aki veled egy térfelen áll politikailag. Ha ne adj isten vissza lehetne forgatni az időt és aki eddig a bankadó mellett érvelt, akkor az ellene, a másik fél meg ellenkezőleg érvelne, akkor biztos, te sem ezen a véleményen lennél, amin most vagy. Akiket most győzködsz, azok érveit vallanád magadénak! Szerintem nem lehet könnyű önálló véleményt alkotni, amely bizonyosan a miénk és nem valami ócska manipuláció eredménye. Talán nem is lehetséges teljes mértékben, hiszen annyira átszövi életünket a politika és annyira szeretnénk tartozni valahová, hinni valamiben, de pontosabb, ha úgy fogalmazom: el akarunk hinni valamit és tagadni akarunk valamit.  Egyébként meg teljesen érthető az akol melegére, a valamilyen csoporthoz való tartozás szükségessége. A média pedig mindent megtesz ennek érdekében, azután vitázhatunk annyit amennyi jólesik, sokszor olyan gondolatokkal  győzködve partnerünket, amiről azt hisszük saját termés, pedig csak az agymosás eredménye. Szóval próbálom kételkedve fogadni a híreket, de különösen azokét nehéz így figyelnem akik mellett letettem a voksom és nehéz megállapítanom mi az enyém és mi az övék. Függetlennek maradni úgy, hogy valakivel szimpatizálsz, nem egyszerű dolog. Jó példa rá a szerelem, amire nem véletlenül mondják elvakít és olyan mértékben azt akarjuk hinni amire vágyakozunk, hogy nem vagyunk képesek mást reálisan érzékelni. Úgy vélem tehát az adótoronyban és a vevőkészülékben egyaránt lehetséges hiba és ennek felismerése teremt lehetőséget a nyitottságra, a további gondolkodásra. Hiszen a kérdés  így logikus: biztos hogy így van ez?