A politikus röhög

Irigyelem a Svájciakat, nagyon jó fej a pénzügyminiszterük, ahogyan végigröhögi a beszédét, hát mit mondjak, fenomenális, élvezettel néztem és jókat kacagtam magam is.  A parlament soraiból, a képviselőtársak részéről szintén csak derűs megnyilvánulások hallatszottak, sehol egy fütty, vagy pfujjolás. Elképzelhető lenne ez így idehaza? Úgy elküldenék a francba a felszólaló minisztert, hogy csak nézne! Valószínű azon nyomban felszólítanák lemondásra   és ha belpolitikai válságot nem is, de iszonyatos sárdobálást, durva vitát eredményezne az esemény.

Nézve a képsorokat, az jutott eszembe, hogy a demokrácia és a politika tényleg lehet más. Ez a parlament soraiban ritkán tapasztalt, őszinte és derűs megnyilvánulás jó  érzéseket ébresztett bennem. Egy politikus kilép a ráosztott szerepből és emberi módon kezd viselkedni, ugyanolyan szeretnivaló, esendő, csetlő-botló figurává válik, mint amilyenek néha,  mi is vagyunk. Külön értékeltem, hogy a jelenlévők sem akartak mást, csak kiélvezni a pillanat derűjét, ez egy hiteles helyzet volt.

Arról fogalmam sincs, ezt követően történt-e bármi, ami fenti állításaimra rácáfol, csupán annyi szerepelt a hírben, hogy a röhögés oka az volt, hogy a miniszter egy szót sem értett abból, amit felolvasott.  Ilyen is van, nem baj, ha őszinte  egy politikus  és vállalja, bizony van amihez nem ért.  Jó volt  látni, talán mégis élhető a demokrácia?