A kocsmai ellenálló

Még a csapból is a választás, a politika folyik. Az agyamra megy a hatalmi harc, valahogy úgy néz ki, hogy az ország egyik fele kommunista, a másik meg fasiszta, nekem meg fogalmam sincs, hogy mit csináljak. A politikához kevés a közöm, de azért – mint manapság mindenki – én is nagy ellenálló voltam a Kádár korszakban. Csak nehogy feledésbe merüljön a nevem, mert mit tudom én, lehet, hogy egyszer politikusnak állok valamelyik oldalon. A politikai szereplésemről, íme, egy kis adalék, hátha kedvet kap hozzám valamelyik párt!

Még a nyolcvanas évek derekán történt, amikor egy hivatali ügyintézés során felbosszantottak, ezért dühömben elhatároztam, hogy alapjaiban megrengetem ezt az átkos szocialistarendszert. Szóval, beballagtam a helyi kiskocsmába és néhány feles után nekiláttam elszavalni a Nemzeti dalt. Gondoltam, Petőfi is ezzel kezdte, hátha nekem is bejön, meg aztán irodalomszerető is voltam, de az első versszak végén nekem támadt egy szalonspicces verskritikus, akiről kiderült utólag, hogy szabadnapos munkásőr. Szó szót követett, pofonra pofon jött, nem részletezem, de hamar beláttam, hogy a rendszer az stabil, én meg egyre jobban imbolygok, ezért inkább haza indultam, mert ha már rendszert váltani nem sikerült, de talán a Szomszédok sorozat kitudja, hányadik részéből még láthatok valamit. Nem számítottam rá, hogy az  afférnak  következménye lesz, de  mellékbüntetésként - a többit nem sorolom - hatóságilag kitiltottak a falu összes kocsmájából (az ítélet szerint magatartásom sértette az italozó törzsközönséget). Így aztán kénytelen-kelletlen illegalitásba vonultam és elkezdtem felkutatni a környékbeli bögrecsárdákat. Azt hiszem a rendszerváltó időszakot így vészeltem át, valami révült politikai és erkölcsi gőgben (de ezt legalább tudnám kamatoztatni ma is). Amikorra meg végre kijózanodtam, már régen többpárti rendszer volt nálunk, úgyhogy bár a végét lekéstem, de az első szögek egyikét én ütöttem a szocializmus koporsójába.

Szóval, nem vagyok telhetetlen, de azért úgy gondolom, nem lehet vitás: jár nekem is minimum egy köztéri szobor - A kocsmai ellenálló szobra - esetleg egy utcanév tábla, vagy legalább a szóban forgó kocsmát nevezzék el rólam. És, ha a rövid ismertetőm alapján szerződtetni kíván valamelyik párt, örömmel állok a rendelkezésre, azt hiszem, simán beleférnék mind az Mszp, mind a Fidesz élcsapatába. Persze, a fenti életrajzi adalékomat az illető párt kívánságának megfelelően színezném át!