Te is lehetsz sztár?

Haverom egy az egyben Zámbó Jimmy reinkarnációja, no nem énektudásban, hanem küllemében, így amikor részegen karaokezni kezd, a kocsmáros azonnal megpróbálja lebeszélni erről. Én viszont azon tűnődtem, ha esetleg mégis indult volna valamelyik dalvetélkedőn, tuti esélyes lett volna ezzel a kinézettel. Hangjáról inkább ne beszéljünk, mert az nem annyira lényeges, viszont egy csomó olyan ügye van, amin a bulvár sajtó csámcsoghatott volna egy jódarabig. Ettől ő azonban gátlásosabb, így nem is lesz belőle még egy aprócska sztárjelölt sem valamelyik selejtezőben.  A viccet félretéve, sokunknak nyitva áll az ajtó, hogy sztárok legyünk, aztán meg mégsem válunk azzá. Hogy is énekli Hobo? "Akárhogy is fáj, te is lehetsz sztár!". Persze mostanság eléggé átértékelődött ez a kifejezés és gyakran fanyalgunk, hogy milyen tehetségtelenek ezek a mostaniak, bezzeg a régiek, ők maradandót alkottak!  Nos, ez akár igaz lehet, viszont amennyivel most gyorsabban lehet sikeresnek lenni, annyival könnyebb eltűnni a sülyesztőben. Felgyorsultak az igények és felgyorsult a kiszolgálás is, szinte az élet minden területén.  Résnyire az ajtó és némi tehetség mellett leginkább merészségre, kockázatvállalásra van szükség, hogy bemenjünk rajta. És azért valljuk be őszintén, mindenkiben ott bujkál  kisördög: akár én is lehetnék sztár?