Nekem fontos

Szeretném azt hinni, hogy valóban jóra, vagy legalább is jobbra fordul azon hajléktalan emberek sorsa, akik a napokban életbelépő rendelet miatt költöznek máshová. Összesen 116 ember sorsáról van szó, legalább is a szociális munkások ennyi embert írtak össze, a 13 "megtisztításra" váró aluljáróban. Alapjában nem az a gondolat vezérelte a Városházát, hogy hirtelen rádöbbentek: az utcán is élnek emberek és  rajta, segítsünk nekik, hanem a motiváció a rendteremtés volt  az idegenforgalom szempontjából jelentős csomópontokon. Persze, ha sikerül ezeket az embereket szállókon elhelyezni és ott tartani, akkor akár a kezünket is dörzsölhetjük: lám, lám, kemény intézkedések is  szükségesek bizonyos szociális problémák megoldásához. Elismerem, hogy szabályrendszerek hálózatában élünk, ahol jogok és kötelességek egyaránt vonatkoznak mindenkire.  Tudom, hogy idegenforgalmi szempontok mellett közegészségügyi okok is a közterületek rendbetétele mellett szóltak. Ennek az intézkedésnek következményeként minden bizonnyal tisztább és rendezettebb aluljáróink lesznek. Azonban számomra mégis a legfontosabb, hogy mi történik azokkal az emberekkel, akik sorsa is megváltozik ennek az intézkedésnek köszönhetően.  Az reményre ad okot, hogy a szociális munkások mindenki számára próbálnak alternatívát nyújtani. Azonban ne feleledjük, az utcán élő emberek nagyon bizalmatlanok az intézményekkel szemben, vagy működésük okán az intézmények tolerálják őket nehezen. Nagyon jó lenne tudni néhány hónap múlva  (és  talán adatok is lesznek velük kapcsolatban, ha már ilyen pontosan megszámolták őket) hogyan alakult az életük. Vajon hányan lesznek szállókon, bukkannak fel más aluljárókban, vagy hányan tüntek majd el. Az intézkedés következménye ebben a formában is mérhető.  Csak remélni tudom, hogy pozitív változást hoz az életükben. Nekem  fontos.