A gyanú

A Tanú az egyik kedvenc filmem. A cím is nagyon találó, a film pedig jól ábrázolja az akkori kor visszásságait, sőt ma is sok aktualitása van. Szegény Bacsó Péter, ha élne bizonyára készítene egy másik filmet, amely címe ez lenne: A gyanú. Nincs is ettől aktuálisabb hazánkban. Gyanús mindenki, aki közpénzek közelében van. És ez szörnyű. Mondok egy példát. Ha megjelenik egy cikk a filozófusokkal kapcsolatban, hogy lopnak, sajnos sokunknak az előző évek, előző kormányok korrupciós ügyei ugranak be azonnal. Reflexből reagálunk. Miért ne lopnának vajon?  Hiszen mások is loptak. Természetesen a jobboldalnak a baloldali tolvajok, balosoknak pedig a jobboldali tolvajok jutnak eszükbe. Vagy ott vannak a korrupciógyanús ügyek, amit bármelyik sajtó szemrebbenés nélkül címlapra tesz. Még a szóhasználatban is benne van a gyanú. Csoda hát, ha bizalmatlanok vagyuk? Lassan visszasírjuk Virág elvtárs  legendás mondatát, miszerint: "Az a gyanús, ami nem gyanús." De jó is lehetett Pelikánnak, mert neki csak a nem gyanús ügyekre kellett figyelni. Nekünk meg már a gyanúsra is kell. Mert az is gyanús, aki gyanús. Tehát nálunk mindenki gyanús.