Különös napok egy szerencsétlen ember életében

Zavar ez a szalámi ügy. Főleg nem a lopás ténye, mert ítélkezni nem az én dolgom. Meg hát melyikünk meri azt állítani, hogy bűntelen?  Én ugyan nem. Tudom, hogy aki megtéved, bár a környezet ellen vét, de saját maga az aki szerencsétlen. Megmondom, mi zavar benne, azontúl, hogy a csapból is ez folyik. Zavarnak, a hirtelen erkölcsi magasságokba emelkedett ítéletek. Idegesítenek a politikai felhangok, sugallatok, megnyilvánulások. Pedig a nyilatkozat szerint bűnbánat zajlik, de azért pénzért van riport, mert kell a show, aztán meg hirtelen jönnek az állásajánlatok, mert kell a címlapsztori. Zavar ahogyan zajlik, szánalmas akik ezt lovagolják, álszent ez úgy ahogyan van. A rúd szalámi már-már semmi ehhez képest.

P.S. Most látszólag messzire ugrom, egy regényre, ahol a tett elején sokáig sodródik, gyötrődve  a főhős, akit nagyban befolyásol a környezet mindenféle hatása. Így mondja az író: "Különös napok következtek most Raszkolnyikov életében..." A történet vége persze tőle függ.