Falon vakok kaparásznak

Nincs is kedvem beállni egyik oldal mellé sem kántálni valamilyen politikai mantrát. Minek? Vannak úgyis elegen. Ők a  látók, a másokat mindenképpen megváltoztatni szándékozó ilyen-olyan emberek. Nekem meg túl nagy ez a zaj, nem akarom  én ezt fokozni. Inkább egy Weöres Sándor verset szeretnék csöndben megosztani, hátha valaki meghallja ebben a zűrzavarban. Nálam szomorú nagy a csend. Lehangol a közéleti lárma.

"Beszélhetnek a kortársak,
hogy így lássak, meg úgy lássak;
falon vakon kaparásznak,
ezt nevezik ők látásnak.

Egy-egy irányba mutatnak,
ezért mondom őket vaknak;
mint a gyermek, nézzél szerte,
máris nem vagy vakság-verte."

Azt hiszem gyermekké kellene válnunk még ebben az órában, hagyva a fenébe a bölcseket, az okosakat, a "falon vakon kaparászó" üvöltöző derviseket.