Tíz mondat

Az alábbi tíz mondat Illyés Gyulától nagy hatással volt rám annak idején.  Sokáig nem értettem, hogyan kerül  ide az a  falatnyi fagylalt, ahonnan egy pillanatra a Teremtő irányába tekinthetünk. Hosszú időnek kellett eltelnie, hogy észrevegyem, még egy fűszál, de még egy falatnyi fagylalt is részese egy nagyobb rendszernek, egy "nem változó, teremtő erő" bölcsességének. Így nem csupán a nagy eseményekre kell figyelnem.  Ezért minden apró dolog és történés, egyben lehetőséget is jelent egy-egy hálás pillantás megtételére a Teremtő felé.

"Tíz mondatban az olvasó elé helyezzük azt a legalább tízezer bölcseleti műböl fölterebélyesedett elméletet, a mind a mai napig a legésszerűbbet annak bizonyítására hogy van rend, azaz halhatatlanság. Hogy órarendszerünket személyes szándék húzta föl.

A tétel Szent Tamástól ered. Eszerint a tárgyakban végbemenő minden változás külső behatás eredménye. Minden behatás föltételez természetesen egy előző behatást. Ezek sorozata pedig szükségszerűen egy olyan változás-előidézőt tételeztet föl, amely úgy oka minden változásnak, hogy maga már nem változik. Nem lehet ez tehát sem afféle első szem a láncban, sem holmi időbeli kiindulópont. Mert hisz akkor is még az volna, mint a többi. Másfajta külsőből kell ezekre hatnia. A véges, változó, létrenden kívül pedig ilyen eredménnyel csak egy nem-véges egy nem változó ható- vagyis teremtő-erő működhet.

A falatnyi fagylalton át tehát, melynek lágy megroskadásán lenyelte előtt egy pillanatra megállt a szemünk, a Teremtő trónusához száguldhat a tekintet."

 

Illyés Gyula: A tettes (részlet)