Feljegyzések a holtak házából

Érdemes újra és újra elolvasni. Sok embert láttam már kis hatalomtól is megrészegülni, akik azt hitték nem kerülhetnek a "másik", az általuk megvetendő oldalra. Pedig igen.  Bárki e földön. Ha csak egy kis hatalmad is van mások sorsa felett, különösen ügyelni kell. Mert semmi sem jár senkinek, így nekem sem, neked sem. Talán ennek megértésében is segíthet a könyv. Dosztojevszijt  olvasni, olvasni, akár naponta. Ó, ti szerencsétlen fegyencek, ti szerencsétlen őrök, mindkettőtök sorsa nehéz.

Dosztojevszij: Feljegyzések a holtak házából (részlet)

"A foglyok egyöntetűen azt vallották, hogy a korbács rosszabb a botnál. „A korbács tán lágyabb - mondották -, de a fájdalom nagyobb.” A korbács ingerlőbb, erősebben hat az idegekre, mértéktelenül felizgatja, és szinte elviselhetetlenül felkavarja az elítéltet. Nem tudom, most hogy van, de a közelmúltban akadtak úriemberek, akiknek áldozatuk megkorbácsolása De Sade márkira és Marie Brainvillier-re emlékeztető gyönyöröket szerzett. Azt hiszem, hogy ebben az érzésben van valami, amitől ezeknek az úriembereknek gyötrően-édesen megsajdul a szívük, hisz akadnak olyanok, akik tigris módjára vérre szomjúhoznak. Aki csak egyszer élvezte ezt a hatalmat: a más teste, vére, Krisztus törvénye szerinti felebarátja, ugyancsak Isten teremtménye feletti korlátlan hatalmat; aki szabad kezet kapott, hogy egy másik, Isten képére teremtett lényt a legkegyetlenebbül megalázhasson, az már eleve elveszti uralmát tulajdon érzései felett. A zsarnokság megszokás dolga; a zsarnokság kifejlődik, elhatalmasodik, s végül betegséggé válik. Határozottan az a véleményem, hogy e megszokás által a legjobb ember is eldurvulhat, eltompulhat olyannyira, hogy végül vadállattá válik. A vér és a hatalom részegít; kifejleszti a durvaságot, a perver­zitást; az ész és az érzékek végül teleivódnak a méreggel, és a legelriasztóbb jelenségeket is gyönyörrel fogadják be. A zsarnokokból örökre kipusztul az ember és a polgár, és az emberi méltósághoz, a megbánáshoz, az újjászületéshez szinte lehetetlen a visszatérés. Tegyük még hozzá, hogy az ilyen, e korlátlan önkény mételyként hat az egész társadalomra; ennyire részegítő ereje van a hatalomnak. Az a társadalom, amelyik közömbösen tekint az ilyen jelenségekre, alapjában megfertőződött. Egyszóval, az a jog, hogy egyik ember a másik felett testi fenyítést gyakorolhasson, súlyos fekélye a társadalomnak, és egyik legerősebb eszköz arra, hogy csírájában megfojtson minden állampolgári méltóságot, és teljes mértékben megveti alapját a társadalom feltétlen és elháríthatatlan felbomlásának."