Villon négysorosok

Francia voltam – megbántam nagyon
Párizs szült, ott, hol Pontoise vagyon
Egy jó öles kötéllel nyakamon,
Immáron seggem súlyát latolom.

(Mészöly Dezső fordítása)

*-*

Francia vagyok Párizs városából
mely lábam alatt a piszkos mélybe vész,
s most méterhosszan lógok egy nyárfaágról,
és nyakamon érzem, hogy seggem míly nehéz.

(Faludy György fordítása)

*-*

Francia volnék Párizs utcájából,
mely lábam alatt mocskos mélybe vagyon,
s most hosszan lógok egy hűs akasztófáról,
s nyakamon érzem, mily nehéz alsó tagom.

(Sütő Tamás fordítása)

*-*

Francia vagyok - s ez nagy bajom,
Párizsban, Pontoise táján lakom,
most a kötél vár rám: nyakamon
méri fejem, hogy mit nyom farom.

(Baranyi Ferenc fordítása)

*-*

Francia vagyok, mérgelődhetem.
Ponthoise-i Párizs volt szülőhelyem.
Most hát egy kenderkötéltől fejem
Megtudja majd, hogy mit nyom fenekem.

(József Attila fordítása)

*-*

Francia vagyok, csak ez kellett,
Párizs szült (Ponthoise mellett);
Rőf kötél súgja majd fejemnek,
Hogy mi a súlya a fenekemnek.

(Illyés Gyula fordítása)

*-*

Francia vagyok, ez bánt ma engem,
Pontoise mellett, Párizsban születtem,
S egy ölnyi kötél tudatja menten
Nyakammal, milyen súlyos a seggem.

(P. Győry Katalin fordítása)

*-*

Férfi vagyok, ízig-vérig gall jómadár
Pontoise-i – ki hálni Párizsba jár,
Nyakam végre arra kalkulál
Seggem terhe mily rövid halál.

(Faludy Judit fordítása)

*-*

Hogy francia vagyok, mérgezi agyam.
Pontoise szülötte, s eláll a szavam.
Hat láb hosszú kötél hurkolja nyakam.
Lengedező szél hintázza valagam.

(Szente Ibolya fordítása)

*-*

Francia volnék nem éppen öröm 
Párizsi Ponthoise-nak köszönöm 
Azt is hogy a nyakamon kötélen 
Seggem súlyát nemsokára mérem
.
Laszlo Nemety fordítása)

 

(Összeszerkesztette: Papp Ákos) 

Címkék: vers Villon