A tél ellen örök forradalomban

Amikor a "mindenlehet" kifejezést (bár szabályokkal ellentétesen összevonva a két szót) mint címet választottam, vagy esetleg használom beszélgetéseim során, bevallom nagyban befolyásolt az alábbi vers. Számomra régóta egyik legfontosabb üzenet, gondolkodásom kiindulópontja, egyben remény is, amely a költő Minden lehet című kötetből való.  Őszintén mondom és vallom: szerintem tényleg minden lehet. A tél ellen örök forradalomban élek.

Illyés Gyula: A tél ellen örök forradalomban

 

 

 

 

 

 

 

Látom a lelkem: itt a fagy;
szemmel látom a lelkemet,
ahogy mellemből ki-kicsap.
Kardként küzd értem, úgy szeret.
 
Töményebb lettem, igazibb,
hogy a fény s meleg itthagyott.
Minden szervem viaskodik.
Szünetlen diadal vagyok.
 
Ölni akart? Éltet a Tél!
Rám rontott? Hátrál a Halál!
Kard volt? Most – ha nő a Veszély! –
Tűzkígyót vet az orr, a száj.
 
Egész szívemmel dohogok
és forrongok és pörölök.
Mint a teleírt szalagok,
szentek szájából libegők,
 
dől belőlem az érv örök
melegért, mihelyt vacogok.
És páncéltoronyként forog
szívem a hó és jég fölött
 
isten jussunkért, emberek:
 
ne haljon sose meg,
ki egyszer a világra jött!