Törmelék

Porban, mint egy kődarab

a porban, kőtársaim között fekszem.

Sehol egy szél, vagy viharfelhő,

hogy innen elgörgessen.

 

Sehol egy kéz, ki másik kőhöz

ütve pattintana belőlem szikrát.

Csillagrácsok alatt porban heverek,

s bámulom a semmi szikratitkát.

 

Aki szeret jöjjön, szóljon, mert

gonosz dolgokat is művelek néha.

Gyáván földbe lapulok és félek.

Nincstelen ősök kő-konok ivadéka.

 

És különös dolgokat is látok,

ha valami távoli ablak idefénylik.

Jöjjön már valaki! Mielőtt ócska

diplomaták kőlétem levezénylik.

 

Tépjen ki kavicsmagányomból,

s amíg a világ gyomra értem korog,

zsebe mélyén mentsen ki engem,

mielőtt felfalnak éhes aligátorok.