Nyár elején gondolom

Nyár végén

 

Fűtött még az augusztus:

üzemelt a vén kazán,

utolsó hasáb tüzelőit

dobta lángra a nyár.

 

Mögöttünk a tiszta kék

napok ölelkezve álltak,

s vágyaink hétpettyes

katicabogárként szálldogáltak.

 

Örömet űztünk ki egymás

szeméből nevetve,

világteremtés volt és

fűtött a nyár minden kedve.

 

Homlokunkról az ősz

fuvallatai mind lecsorogtak.

Nyár volt és élet.

Nem hagytuk magunkat.

 

És mint gyilkos rontott be

a hirtelen kopárság,

örök nyarunkból lett ősz

iszonyú néma kiáltás:

 

hogy bogáncs kedvvel, mohón,

Jaj! felfaltuk önnönmagunkat,

s most dermedten hallgatjuk

önéletjajunkat.

 

(pá)