Napjaim

Menekülésként és kedvcsinálóként újra elolvastam Faludy Pokolbeli víg napjaim című könyvét. Alábbiakban egy kis részletet idézek a nemolvasók és a felidézni vágyók számára. A jelenet az Andrássy út 60 ÁVH gyűjtőben (kínzókamrában) játszódik. (Faludy mivel nem ismerte kihallgatói nevét ezért mindenkire kitalált valami ráillő nevet, így született a SZŐRHAS kifejezés)

"Újabb papírlapot vett elő, és behívatta a gépírónőt. A tulajdonképpeni kihallgatást most kezdte csak el. Előtte megjegyezte: közismert, hogy az Egyesült Államokban különféle trockista és fasiszta elemekkel került kapcsolatba, mint – ezt már olvasta a papírlapról – Vámbéry Rusztem, Jászi Oszkár, Kéri Pál, akik aztán az OSS-szel a CIC-vel  („a ciccel”, mint mondta) és más kémszervezetekkel hozták össze.
        – Szóval hajlandó vallani?
        – Készséggel – feleltem és repestem az örömtől. A következőkben csak attól féltem: rájön, mit csinálok vele, és nekem esik a kezében tartott gumibottal.
        Első kérdésre, mikor és hol kerültem kapcsolatba az Egyesült Államok kémszervezetével, azt feleltem: – New Yorkban történt.
        SZŐRHAS: Mikor?
        ÉN: 1941. április elsején. (Ebben az időben Amár kasbájában tartózkodtam.)
        SZŐRHAS: Hogy a fészkes fenében emlékszik ilyen pontosan?
        ÉN: Aznap vonultak be az angolok Addisz-Abebába.
        SZŐRHAS: Ha bevonultak, majd kiverjük őket, mint az amerikaiakat Dél-Koreából. Rohadt imperialista ügynök, persze ezt jegyzi meg! Emlékszik a találkozás helyére?
        ÉN: A 72. utca és a Broadway sarkán lévő drugstore-ban.
        SZŐRHAS: Mi az hogy droksztor?
        ÉN: Kocsma.
        SZŐRHAS: Helyes! Kikkel találkozott ott?
        ÉN: Az OSS két titkos ügynökével.
        SZŐRHAS: Írja le őket!
        ÉN: Civilben voltak, de később megtudtam a rangjukat is. Az egyik akkoriban mintegy negyven esztendős lehetett. Erősen őszülő, bajszos, magas homlokú, ovális arcú, alkoholistának tűnő, középmagas férfi. Álmodozó tekintetűnek mondanám, mert…

        SZŐRHAS (a gépírónőhöz): Az álmodozó tekintetet ikszelje ki! Folytassa!
        ÉN: Bostoni nyelvjárásban beszélt. Edgar Poe százados a neve. (A gépírónőhöz) Po-e-nak írják. Két szótag.
        SZŐRHAS: És a másik?
        ÉN: Kissé hajlott vállú, kerekded arcú, zömök, fehér-szakállú, jóságos külsejű…
        SZŐRHAS (a gépírónőhöz): A jóságost hagyja a fenébe!
        ÉN: … idősebb férfi. Öltözködése hanyag és régies. Neve Walt Whitman őrnagy.
        SZŐRHAS: Miről tárgyaltak a droksztorban?
        ÉN: Leszerződtettek kémnek.
        SZŐRHAS: Ez nem jó! (a gépírónőhöz:) Írja: fenyegetéseiknek és zsarolásaiknak engedve, az OSS szolgálatába léptem. Micsoda felső kémkapcsolatai voltak ezen kívül?
        Egy pohár vizet kértem, hogy időt nyerjek. Hogy a múlt század két legismertebb amerikai költőjéről nem hallott, meglepett, bár ezt reméltem. Így talán a trockista per főtárgyalásán résztvevő angol és amerikai újságírók is ráébrednek, miről van szó, ha kémfőnökeim nevét bemondom. Jellemző, hogy még ez sem elég neki! Kit mondjak harmadiknak? Hirtelen eszembe jutott; maga az ördög, Belzebub lesz a harmadik!
        SZŐRHAS: Micsoda felső kémkapcsolatai voltak még?
        ÉN: Az OSS székházában megismerkedtem Zebulon Edward Bubbel hadnaggyal.
        SZŐRHAS: Ezt is írja le.
        ÉN: Z.E. Bubbel hadnagy ortodox izraelita…
        SZŐRHAS: Ne zsidózzon nekem. Bennünket nem érdekel a más ember vallása.
        ÉN: Azért említem, mert ortodox lévén, razollal borotválkozik, következetesen erős kénkőszagot áraszt, ami egyik ismertetőjele. Egyébként többször járt Európában és Magyarországon is.
        SZŐRHAS: Nem kell nekem bemutatni! Nagyon jól ismerjük mi Bubbel hadnagyot! De azért folytassa.
        ÉN: Hosszúkás, intelligens arcú, villogó fekete szemű, kiálló pofacsontú, kékes arcbőrű fiatal férfi. Sántikálva jár, alighanem lőcslábú. Nőtlen, sovány és nagyon okos ember. Többször jártam a lakásán.
        SZŐRHAS: Amilyen memóriája van, talán még a címére is emlékszik?
        ÉN (elgondolkozom): Ninive Street 42.
        SZŐRHAS: New York?
        ÉN: Nem. Babylon, Long Island.
        SZŐRHAS (felugrik): Engem akar átejteni, rohadt imperialista ügynök? Azt hiszi, nem tudom, hogy Babilon csak a Bibliában van?
        ÉN (nyugodtan): Tárcsázza…
        SZŐRHAS: A maga rohadt reakciós fején verem szét ezt a gumibotot…
        ÉN: Tárcsázza fel a telefonközpontot, kapcsoltassa a tudakozót, és kérdezze meg, van-e Babylon nevű város New York államban, Long Islanden. Ha lenne tisztességes térkép ebben az épületben, akkor megnézhetné, de ilyesmit nem tartanak.
        SZŐRHAS (gyilkos szemmel méreget, de tárcsáz): Itt az államvédelmi hatóság… Megmondaná-e, kedves elvtársnő… Micsoda? Várjak? Mire? Hát nem tudja fejből? Mi? Van? No de ilyet! Köszönöm… Ha már Bubbel hadnagy címével szolgált, úgy talán arra is megfelel: hányszor járt az OSS székházában?
        ÉN: Sokszor.
        SZŐRHAS: Mi a kémiroda címe?
        ÉN: Fogalmam sincs.
        SZŐRHAS: Hogy-hogy?
        ÉN: New Yorkban egy millió ház áll. Nem tudom kitalálni.
        SZŐRHAS: Nem értem… á, most már értem. (Feláll, nekem esik a gumibottal). Megmondja vagy nem mondja?
        ÉN: Nem tudom, hiába akarja kiverni belőlem. Nincs bennem.
        SZŐRHAS: Miért nem tudja?
        ÉN: Autóval jöttek értem, nem néztem. Rendszerint tökrészegen szállítottak haza.
        SZŐRHAS: Miért nem mondta előbb? Szóval tivornyáztak. Mit ittak?
        ÉN: Csupa nehéz szeszesitalt.
        SZŐRHAS: Például?
        ÉN: Coca-Colát, ginger ale-t és hasonlókat.
        SZŐRHAS: Disznók!
        Így, ilyen színvonalon folytatódott Zalával való beszélgetésem egy héten át. Sohasem tudtam megállapítani, elhiszi-e azt, amit mondok, vagy mert amerikai szakértőnek hazudta magát az ÁVÓ-n, szerepet játszik? Annyit észrevettem, hogy a trockista per lekerült a napirendről és az „imperialista ügynök” figura lépett előtérbe. Másnap, mikor az előző napon készült jegyzőkönyvet elolvastatta velem, láttam, hogy az OSS címe – melyet nem ismertem – bekerült a jegyzőkönyvbe. Ha helyes volt a cím, úgy egy régi New York-i telefonkönyvből írta ki Szőrhas. Poe, Whitman és Belzebub sem hiányoztak a szövegből: Poe neve mögött az állt, hogy po-e-nak (két szótag) kell kiejteni.
        Egy este pedig levezettek a földszintre, ahol még egyszer személyleírást kellett adnom mindhármukról. Ezeket kemény kartonlapokra kopogták írógéppel. Nem volt nehéz kitalálni a művelet célját: a személyleírásokat a határőrposztokra küldték ki, hogy az ávósok felismerjék Edgar Allan Poe-t és Walt Whitmant, ha az ördög kíséretében Magyarországra jönnek kémkedni."
       

Részlet Faludy György: Pokolbeli víg napjaim című könyvéből (Digitális Irodalmi Akadémia)