A selypi cukorgyár másik szerepe

Lőrinci község néhány szociális biztonságot nyújtó szervezete a selypi gyáralapítást követő félszáz esztendőben.

I. rész

A cukorgyárakról már sok szó esett a hazai cukortermelés alakulásában, így a selypi gyárról is. Most  szeretnék egy másik oldalára, vagy inkább szerepére is rávilágítani a gyárnak. Érdekel a téma, nem csak azért mert valamikori ott dolgoztam rakodóként, de azért is, hogy rámutassak arra, hogy annak idején gyári termelése mellett, komoly szociális-segítő szerepet is betöltött. Ez utóbbi kérdések vizsgálata pedig a jelenlegi munkáimhoz áll közel. Az írás még 1996-ban született és terjedelmesebb az eddig tőlem blogban megszokott írásoktól, de amikor a selypi Cukorgyár szociális segítségnyújtásáról van szó rövidebben nem lehet, viszont az olvashatóság miatt két fejezetre bontottam.

A Selypi Cukorgyár megalapítása és építése hatására a gyárhoz közeli falvak, elsősorban Lőrinci és Zagyvaszántó lakosságának számbeli gyarapodása mutatkozott meg. A gyár tulajdonosainak néhány szociális intézkedést kellett tenni a selypi munkás és tisztviselői törzsgárda mielőbbi kialakítására.

Selypen az első 1890/91-es cukorkampány alatt a vállalat - méltányolva a szülők kérését - un. társulati hatosztályos osztatlan elemi iskolát létesített. Az egytantermes iskolát a gyár építésekor felhúzott, de utána feleslegessé vált munkáskaszárnyában alakították ki. Az iskola nyolc szobával rendelkezett, amely 1906 és 0926 között katolikus felekezeti jelleggel, egytantermes összevont iskolaként tanított, jól felszerelt szertárral és könyvtárral. 1926 után ismét társulati iskolaként működött.

Helybeli oktatás létesítésére azért volt azért volt szükség, mert a gyári lakótelep Lőrincitől és Zagyvaszántótól mintegy 3-3 km-re feküdt, ahova az elemistáknak télen vagy a tavaszi és sárdagasztó időkben megerőltető volt iskolába járni.  Az iskola kiadásait teljes mértékben a vállalat fedezte. Schosbergerék iskolaalpítása meglehetősen ritkaságszámba ment (Schosberger család volt a selypi gyár megalapítója) A századfordulón mindössze három cukorgyárnak volt elemi iskolája.

A selypi gyártelep iskolájával kapcsolatos a Gútherg Herman /Ármin/ nevéhez fűződő alapívány 1923-tól. Gutherz Herman Schosbergerék bizalmi embere 1912-től a gyár műszaki igazgatója volt. A monarchiaszerte ismert szakember és kitűnő szervező, humánus bánásmódjával a dolgozók megbecsülését is kivívta. A selypi iskolában tanuló szegénysorsú diákok megsegítésére létesített alapítványt.

Részletek a Gutherz Herman alapítólevélből:

" A Selypi Cukorgyár RT. 23 tisztviselője, 62 iparosa és munkása 1923. július 28-án  elhatározta a szeretett és nagyrabecsült  Gutherz Hermann megtiszteltetése  jeléül egy 307. 500 korona értékű alapítványt létesítenek, mely összeget Gutherz igazgató úr sajátjából 1.000.000 azaz egymillió koronára egészített ki. Ezen összeg pénzben kezeltetik éa a csatolt nyugta szerint báró Schosberger Rezső úr központi pénztárában /Budapest V. Zoltán u. 8./ van elhelyezve. Az alapítvány mindenkorra Gutherz Herman nevére szól és általa életfogytig kezeltetik."

Az alapítólevélből kiderül, hogy az alapítványi összeg kamata:

"a selypi iskolának három szegénysorsú legjobb tanulója között vallási és nemi különbség nélkül a mindenkori tanév végén osztatik ki!"

Az alapítólevél tartalmaz még jogi és formális tudnivalókat is:

"Gutherz igazgató úr elhalálozása esetén a cukorgyár műszaki igazgatója vagy üzemvezetője lesz az alapítvány kezelője...A gyárnak és a selypi iskolának esetleges beszüntetése esetén a Lőrinci község előljárósága lesz az alapítvány kezelője...Az alapítvány kezelője gondoskodik az alapítványi vagyon megőrzéséről...Vagyoni felelősségét is viseli...Peres és peren kívüli jogügyekben az alapítványt mindenkori kezelője képviseli."

Az alapítólevélből megtudhatjuk, hogy a Magyar Királyi Kormányt felügyeleti jog illeti meg.

Az alapítólevelet 4 példányban állították ki, egy-egy példányt kapott:

  • a Vallás és Közoktatási Minisztérium
  • A Kereskedelemügyi Minisztérium
  • A Cukorgyár műszaki igazgatósága
  • a Cukorgyári okmánytá

Az alapítvány történeti alakulásában fontos dátum még az 1926 és 27-es esztendő. A gyárban jelentős személyi változások történtek. Gutherz Herman igazgató úr is megvált a gyártól és a török cukoripar megteremtésében vállalt szerepet. Selypi szakembereket5  /rézműveseket, cukorfőzőket.../ vitt magával, akik Törökországban Alipullu városában ugyanezt a szerepet játszották, mint a a selypi gyár alapításakor alkalmazott első cseh szakmunkások és mesterek.

Érdekesség, hogy Alpullu és Selyphez és Selyphez közeleső Hatva város (ami szintén cukorgyáráról nevezetes) a későbbiekben testvérvárosok lettek. A történet azért is fontos, mivel így lesz érthető egy 1926. április 20-án leírt feljegyzés, amiből megtudhatjuk, hogy az alapíványi pénz záradék alá került.

1927. május 24-én az alapítvány pénzét Lőrinciben a község hitelszövetkezeténél /O.K.H./ helyezték el, Gutherz külföldre költözése miatt.

1935. november 13-án az alapítólevelet módosítják: Az alapítvány kezelését a Lőrinci község elvállalja és annak és annak teljesítésére magát kötelezi.

A segélyezés gyakorlati megvalósulásáról és az alapítvány megszűnéséről nem konkrét adatokat nem sikerült beszereznem. Az ismert adatok szerint az alapítvány biztosan élt legalább 12 évet (valószínű többet is).

Felhasznált irodalom:

  • Bencze Géza - Koroknai ÉÁkos: A Selypi Cukorgyár története. (Selyp, 1989.)
  • Lőrinci Hírei 1996. január. In. Dr. Kovács Károly: Lőrinci Krónika
  • Nógrád megyei Levéltári adatok a selypi cukorgyárral kapcsolatban. (Ezek másolatát Nagy László helytörténeti gyűjtő bocsátotta rendelkezésemre)
Címkék: cukorgyár