még nincs karácsony, de madj lesz

BÁNATTÖRLÉS KARÁCSONYKOR

 

 

A befagyott üvegtáblára írtam neved,

leheltem fölé parányi ablakot.

Kikémleltem a félhomályba. A résen át

kopasz fák intettek felém: jó napot!

 

Távolabb néztem, erdőn-mezőn

száguldott pillantásom, városokon át!

Futott-rohant az ismerős tájakon,

végül megzörgettem szobád ablakát.

 

Álmodtál. Ágyad felett egy pici pók

szövögette hálóját halkan.

Arcodról letöröltem minden bánatot,

Istenhez voltam hasonló-e pillanatban.

 

Világosodik. Fények vibrálnak melletted.

Lassan elmúlik minden álom.

Friss kávéillat szökik be az ajtón,

ébredsz, lerázod pillantásom.

 

Újra az ablak mögött bámulok

a kopasz fákra leheletnyi résen át.

Milyen csodás volt találkozni Veled,

s átvirrasztani az éjszakát.

(1997)