Valahonnan felülről jött

Azt mondta orvosismerősöm miután ijesztő halálos betegségeimből gyógyulgattam, hogy milyen nagyszerű ember vagyok, merthogy jól csináltam, meg az akaraterőm mindent felülmúlt, és miegymás, meg persze az orvosok, de különben is legyek büszke magamra.
Rendben - mondottam neki, talán valóban csináltam valamit, de nyilván többet köszönhetek környezetemnek, akár neked is, de még a fagylaltárusnak is hálával tartozom.

Valójában úgy érzem kegyelmet kaptam, ami valahonnan felülről jött és váratlanul, ezt nem tudom jobban meghatározni, legfeljebb körülírom ha kell, de ez teljesen felesleges, úgy érzem méltatlan vagyok rá és nem is értem mivel érdemeltem ki. Végtelenül hálás vagyok, hogy élek, hogy tovább doboghat szívem, a józan napért, meg a reggeli kávéért, a pirítósért, a villamosvezetőért aki elvisz, a munkáért, ami kenyeret ad, a boltosért aki rám mosolyog, a fészbukért, a blogért, meg azért, hogy írhatok és még sorolhatnám, mert végtelen a lista. Mindennap csoda, mindennap ajándék, ahol a következő perc is titok, ami csak úgy, ingyen érkezik és ezt a fene sem érti, de én végtelen hálát érzek miatta.

Címkék: spiritualitás