Áldott betegség

Áldott legyen a betegség, az élet legbiztosabb jele, aki tudatja velünk, hogy még élünk. Áldott legyen a betegség, aki egyszer csak bekopog, és mellénk térdel, velünk imádkozik, hogy megpengesse gyöngeségünk húrjait. Áldott legyen a betegség, ami váratlan csap belénk, aztán ugyanolyan hirtelenséggel távozik tőlünk, csak emlékeket hagy maga után, hogy mennyire törékenyek vagyunk és milyen titokzatos az élet. Áldottak az életmódunkkal behívott betegségek, akikről nem is sejtjük, hogy úton vannak, csak hívogatjuk, ők sokáig ólálkodnak körülöttünk, aztán beosonnak, egyszer csak belénk költöznek, mint egy nem várt vendégsereg és csodálkozunk miattuk, de viseljük, mint a lét egyik varázsköntösét. Betegség, ami mindent tud rólunk, aki orvos módjára tapogat szerveink között. Betegség, aki miatt lázadunk és feleselünk a világmindenséggel is. Betegség, aki alázatossá tesz minket és hálásak vagyunk, hogy talán maradt még valami belőlünk és aki ilyenkor kinyit ismeretlen égi csapokat, amiből csak úgy folyik ránk az élet könyörülete.
Áldott betegség, aki a várópadra ültet, vagy kórházi ágyba fektet, vagy talán lábon kiheverek?

Betegség, akiknek köszönettel tartozom, aki összehozza a családomat, és engem is összeránt, aki fejbe kólintott, mert nem voltam észnél, akiért nagyon elkallódtam, de lehetőséget adott, hogy visszatérjek. A betegség, aki hitet adott és változhattam miatta, aki jelezte, hogy vannak testrészeim és ezek a részek működnek, fájni is tudnak nagyon. Betegség, aki társul szegődött hozzám, mindig elkísér, az utcán is velem van, együtt fekszünk az ágyban és még a vécére is velem jön, hogy a legutolsó pillanatig élni hagyja az életet bennem.

Áldott legyen a kegyelemmel járó betegség, mert alázatosan eltávozik, csak hálát hagy maga után, hogy emlékezzünk rá és az a betegség, aki velünk marad, de világossá teszi az eddig oly sötét titkokat. Áldott legyen a betegség, mert az még nem halál, csak legyintés, hogy arra is van út, az univerzum végtelen, a betegség csak egy villanás.

És áldott legyen a legmélyebb betegség, a galaxis köd, az űrmagány, amikor jön a csillagfájdalom, az agónia, amikor egyszerűvé válik minden, amikor helyére kerül a sóhajtás.

(Papp Ákos: Áldott betegség)