Köszönöm

Köszönöm az utolsó bezárt ajtónak,
végső hurokszorításnak,
annak a kiszorult levegőnek,
eltépett kapcsolatnak, az űrbeejtőnek,
fröcsögő vérnek,  végső dózisnak,
amikor ikertornyaim összeomlottak.
Hálás vagyok a nincs-re ébredésnek,
húsomba vágó gúzskötésnek,
kivégzőosztag előtti feladásnak:
az utolsó kábulatnak,
eszeveszett kortynak, anyagnak.
Emlékszem az áldott keresztre feszítésre,
engedelmes zuhanásra,
emlékszem arra a szent pillanatra,
mikor a tenger jött el értem,
hogy ölén hulljak darabokra,
nem emlékszem semmi másra,
csak elvegyültem a habokba.

 

(Papp Ákos: Köszönöm az utolsó bezárt ajtónak)