Rejtőzködő óvatlanság

Még egy vízzel telecsordult pohárban 
is ott rejtőzik az óvatlanság,
a szabadesés lehetősége,
egy magányos út a szakadékban
asztal és föld között.
Egy megfoghatatlan zuhanás
a téridő görbületben
a súlytalan koppanásig.
Hiába a lelassult mozdulatok varázsa,
az utolsó óvó tekintet,
a megmaradás reménye
és a gravitáció feletti hatalomvágy:
mégis összetört szilánkként
vet partra a víz.

(pákos)