Öbölnek partjára

Bejártam száz utat
hogy egyre találjak,
ezerszer lerogytam,
hogy megint felálljak.

Erdőnek mélyében
magamat kerestem,
pataknak tükrében
arcomat nem leltem.

Vándorlét sorában
tenger állt utamba,
tarajos hátáról
zuhantam habokba.

Vizének mélyéről
örvények kidobtak,
öbölnek partjára
hullámok sodortak.

(Papp Ákos: Öbölnek partjára)