Ady Endre pálinkája

Tarján Tamásra emlékezve

Nem is tudom mikor, de már jó pár éve, akkoriban egy irodalmi körbe jártunk, ott ismertem meg és egyik alkalommal pálinkát hozott Erdélyből, azt mondta Ady Endre pálinkája, a szülőhelyéről hozta, igyak belőle egy kicsit, csak egy stampedlivel. Aztán estére valahogy mindet megittam, pedig istenuccse nem akartam, de végül még az üvegből is kitekertem, bámulhattak a többiek, ő meg utazhatott megint ilyenért Erdélybe, mert hónapokkal később, amikor nála voltunk vendégségben, ott is Ady Endre pálinkájával kínált és megint csak egy stampedlivel, esküszöm, hogy nem akartam többet, de akkoriban nehéz idők jártak bennem és végül a konyhában az is hasonló sorsra jutott, mint az előző. Ő viszont sem ekkor, sem a korábbi eset kapcsán nem éreztette velem gyarlóságomat, nem mutatott neheztelést, inkább megértő és figyelmes volt ennek ellenére is, amin többször elgondolkodtam és csodálkoztam, mert nem volt ez a szokványos viselkedés velem kapcsolatban akkoriban, de hát ő sem volt szokványos ember.

Azt hiszem úgy fogadott el, ahogyan vagyok, minden nehézségemmel együtt, rendkívül finom érzékeivel megérezte bennem a kínt, tapintatosan, érdeklődően, segítő szándékkal fordult felém és abban a nehéz időkben ez számomra hihetetlen élmény volt. Persze én is úgy szerettem, amilyen volt, természetesnek ismertem meg és amikor nálunk járt, nem is foglalkoztatott istenigazából, hogy kinek, vagy milyen ismert embernek főzöm a pörköltet. Egyik alkalommal saját színikritikákat tartalmazó könyvét adta ajándékba. Sosem voltunk igazából barátok, de értettük egymást kevés szóból is. Elcsodálkoztam, amikor kiderült, milyen alapos ismeretei és személyes tapasztalatai vannak a szociális segítésről. Egy színikritikus honnan tudhat ennyit, villant át az agyamon, de ez is beleillett abba a képbe, amit Tarján Tamással kapcsolatban éreztem.

Egyszer valami irodalmi megnyitón találkoztunk, ahol a pódiumon vezetett egy hihetetlenül izgalmas beszélgetést, az volt az ő egyik világa, aztán tévében régebbi felvételeken láttam színészekkel történő riportjait, de egyre ritkában találkoztunk, végül mindketten kimaradtunk abból a társaságból más-más okok miatt. Bár többször érdeklődtem felőle és próbáltam ösztökélni személyes találkozásra, de visszahúzódott, így csupán leveleztünk.Tavaly a maga által írt haikuval köszöntött születésnapomon. Aztán nem szólt előre és csak váratlanul meghalt néhány hete, haragszom is rá emiatt, na, jó mentségére legyen mondva hogy betegségekkel küzdött, mint ahogy utólag kiderült. Szóval érthetetlenül eltávozott, pedig szerettem volna megbeszélni vele ezt az Ady Endre pálinkaügyet így az évek józan távlatából, biztos értené, mert ki ha ő nem, de már nem lehet. Elmondtam volna, hogy mennyire kedvelem és tisztelem őt, hogy közel áll hozzám, de biztos tudta, mert értett ő szavak nélkül is.

Ma a Piarista Kápolnában volt érte gyászmise, sokan tettük ott tiszteletünket. Tarján Tamás irodalomtörténész, színikritikus és egyetemi tanár, jó néhány tanulmánynak, kritikának, könyvnek volt szerzője, de nem is ez a lényeg. Ismertem, de talán mégsem, bár szerintem felesleges most szakmai életútját magasztalni, az magáért beszél. Nagyon közel éreztem magamhoz, Tamással, egy nagyon jó ember távozott közülünk.  

(Papp Ákos)