óvodába járni jó

Ma szülőfalum régi óvodája környékén jártam. Ott, ahol ovis voltam valamikor.
Már régóta nem gyerekek használják, raktár lett belőle. Minden csupa rom és olyan elhagyatott.
Eszembe jutott, milyen jó lenne bújócskázni, amit csak azért nem tettem, mert tiszta ruha volt rajtam.
A hintázáshoz óvónénitől kell engedélyt kérni, de lehet nem engedné, mert hűvös van ma.
Csak azért nem pisiltem be, mert nagyfiúk már nem tesznek ilyet és a lányok is kinevetnének.
Az udvaron alig futkároztam, inkább csak körbesétáltam, nehogy bepirosodjon a torkom, mert akkor belázasodom és anyukám nem enged játszani.
Azért nem mentem be csendes pihenőkor aludni, mert nem voltan fáradt és ilyenkor  a középső csoportosoknak néha megengedik.
Délután elindultam haza egyedül, mert már elég ügyes vagyok, hogy ne tévedjek el.
Útközben Judit nekem adta a csokija felét, én meg cserébe nem húztam meg a copfját.
Remélem otthon nem fognak haragudni rám, mert kicsit késni fogok.
Aztán ha megmosom a kezem, majd megvacsorázom és illedelmesen elmesélem milyen jól viselkedtem ma.
Anyukám biztosan megdicsér.
Én szeretek oviba járni, mert ott vannak a barátaim és játszani lehet, igaz néha nem szeretek felkelni, de aztán ott megjön a kedvem.
Kár, hogy felnőttem, de szerintem a felnőtteknek is szabad játszani, csak vegyenek fel játszóruhát.
Ígérem máskor is eljövök oviba, ha elenged anyukám.
(pá)