Felépülni hiteles emberek között

Biztos vannak olyan alkoholisták, akinek sikerült szociális ivóvá válni és megtanultak normálisan inni. Talán egy jól sikerült terápia hatására, vagy csak az idő elmúltával személyiségük átalakult és képesek kontroll alatt tartani italozási vágyukat. Persze, ha valakinek folyamatosan kontrollálni kell magát, akkor ott még problémák vannak és  bevallom én nem találkoztam olyan hiteles személlyel aki alkoholistából szociális ivóvá vált, de nem zárom ki lehetőséget. Mindenesetre nekem nem sikerült, ugyan sokat próbálkoztam, de végül beláttam vereségemet és felhagytam ezzel a szándékommal. Saját tapasztalataim és más felépülők beszámolói, illetve szakmai ismereteim alapján kevés esélyt látok, hogy komoly alkoholproblémával küzdő személy ismét mérsékletes fogyasztóvá váljon. De ugyanezt gondolom más jellegű szenvedélybetegségekkel kapcsolatban, legyen az drog, vagy nem orvosi előírás szerint használt hangulatjavító, én nem tudok olyanokról, akik képessé váltak normális használatra, ha valamikor komolyan függők voltak. Ezzel szemben sok felépülő szenvedélybeteg számol be arról, hogy alkoholizálásuk alatt szinte rögeszméjük volt az a bizonyítási kényszer, hogy majd ismét képesek lesznek normálisan inni. Bár kevesüknek rövid időre sikerült, de miután belekezdtek, előbb-utóbb ismét eszeveszett ámokfutás lett a vége. Sajnos az alkoholbetegek gyakori vágya, hogy jó lenne kontrolláltan inni, az ivásfolyamatot irányítani és társadalmilag elfogadott keretek között fogyasztani az alkoholt. Magyarországon közel 1 millió ember kínlódik alkoholproblémák miatt és sok százezren más függőséggel, így rengeteg családot érint a betegség valamilyen módon. Az illúzió - hogy lehetséges uralkodni az alkohol felett és az üveg bort ha felbontja, akkor az hetekig eláll a hűtőben, majd csak a vasárnapi ebédnél iszik egy-két pohárral, vagy a pálinkából, sörből csak bizonyos ünnepi alkalmakkor mértékkel - végeláthatatlan kísérletezést okoz és gyakorlatilag mindig vereséggel zárul. A betegség alattomos része, hogy nem egyszerű visszalépni ebben az esélytelen küzdelemben, sokáig ott lapul a remény, hátha sikerül megállni egy üveg sörnél, de sajnos a vége mindig brutális ivászat. Nem véletlenül nevezik sokan az alkoholizmust Egó betegségnek is, hiszen a függő személy nehezen ismeri be gyengeségét, különösen egy olyan problémában mint az alkohol, ami egyszerre okoz örömet, ugyanakkor mérhetetlen szenvedést, következményei pedig tragikusak. Nehezen hiszi el, hogy egy pohár sör vagy bor kifoghat rajta és elfogyasztása olyan reakciókat indít be, aminek kimenete beláthatatlan és nehéz ismét kiszállni a folyamatból. Pedig a felépülés érdekében mégis el kell jutni a belátáshoz, hogy a további ivászattal kapcsolatos próbálkozásnak nincs értelme. Teljes kapitulációra van szükség. Sajnos a belátás gyakran hosszú és keserves folyamat, a hozzátartozói jó tanácsok nem sokat érnek, az orvosi kezelések vagy pszichoterápiák sem tudnak igazi hatékonyságot felmutatni. Az a tapasztalat, hogy a gyógyulni vágyó alkoholista/drogos, leginkább egy másik, de már felépülésben (gyógyulásban) lévő, józan alkoholistára, vagy szermentesen élő drogosra hallgat leginkább. Érdemes felvenni a kapcsolatot, olyan autentikus személyekkel, akik kijöttek a szenvedélyből, felépülésben vannak, mert ők hitelesen tudják elmondani tapasztalataikat az érdeklődőnek. Ehhez mindössze fel kell keresni valamelyik szenvedélybeteg önsegítő közösséget, ahol hasonszőrű felépülőkkel találkozik és sok személyes történetet fog hallani, amikben legtöbbször magára ismer, úgy érzi vele is hasonlók történtek az eddigiekben. Ez az érzet, amit csoportokban azonosulásnak is neveznek, erősíteni fogja az elhatározást, a motivációt és mások tapasztalatai segítségével beláthatja, hogy nem érdemes tovább kísérletezni. Az önsegítő közösségek ereje és tapasztalata talán a leghatékonyabb felépülési út a józanság irányába. Nincs kötelező jelleg, nincsenek orvosi utasítások és gagyi tanácsok, a közösség a józanodásra vonatkozó ajánlásokat fogalmaz meg, ezek hosszú évek tapasztalatain nyugszanak, hatékonyságuk a résztvevő felépülőkön keresztül hitelesen igazolható. Egyre kevésbé gondolom, hogy az orvosi ellátásnak az elvonási tünetek kezelésén és a kettős vagy többes diagnózis esetén túl is jelentős szerepe lenne a felépülésben, amennyiben a beteg igénybe vesz önsegítő közösséget. Olvastam olyan hirdetéseket, ahol  hazai addiktológiai magánklinikák - ahol teljes titokban elbújhat a beteg, ami már önmagában abszurd, hiszen a titkolózó létforma az egyik jellemző betegítő tényező - horribilis összegért kínálnak 2 hetes befekvéses terápiát, amivel szerintük elérhető tartós józanság. Sajnos az ilyen egyértelműen kókler, szakmailag sem alátámasztott pénzlehúzós módszernek sokan bedőlnek. A felépülés hosszú folyamat, adott esetben több hónapos terápiák eredményeként megszilárdul a józanság, de javasolt továbbiakban is a kapcsolat valamilyen felépülő önsegítő közösséggel. Sokan kihagyják a kórházi kezelést és egyből valamelyik önsegítő csoportba kerülnek (pl: AA, NA), de ők is igen gyakran képesek józannak maradni minden orvosi segítség nélkül, csupán a felépülő társak támogatásával. Az önsegítő közösségek teljesen ingyen működnek, konkrét felépülési programot kínálnak, bárki igénybe veheti. Saját személyes tapasztalatom szerint ez az egyik leghatékonyabb felépülési lehetőség, amely nem csupán a józanságot segíti elérni és megtartani, hanem kiváló önismereti út. Többféle csoport létezik, hozzám legközelebb az un. 12 lépéssel felépülő anonim közösségek állnak. Hollétükről, további információkról interneten lehet tájékozódni, ha rákeres az Anonim Alkoholisták, vagy Narcotics Anonymous oldalakra, de hozzátartozóknak is van lehetőség az Al-anon családi csoportokon részt venni. Akinek ilyen jellegű problémája van, érdemes ezen közösségek valamelyikéhez fordulni, vesztenivaló nincs, eredményességét nagyon sok felépülő igazolja.

(Papp Ákos)