Nézőpontok a szenvedélybetegség területén

Egy felépülő segítőnek - bármilyen régóta szermentes - nem mindig egyszerű szenvedélyével kapcsolatos élményeit megosztani nem függő szakmabeliekkel, adott esetben kollégáival sem. Különösen nehéz átadni személyes tapasztalatokat úgy, hogy azok megértésre és befogadásra is kerüljenek az adott szakmai közegben. Ugyanis ennek eléréséhez le kell vedleni a hivatalos szakemberbőrt és egy kicsit átélni a másik helyzetét. Az, hogy a felépülő segítők tapasztalatai integrálódjanak szakmai teamekbe, nagyon lényeges kérdés. Néha apró finomságokról van szó, vagy akár személetbeli dolgokról, netán érzésekről, ami lehet, hogy a nem függő szakember számára jelentéktelen, viszont egy józanodni akaró betegnek életmentő mozzanat. A tudomány képviselői sokszor zavartan, vagy értetlenül állnak a másik oldalról érkező felépülők személyes tapasztalatai előtt, még akkor is, ha az szakember. Mert, miért nem szakember szemével nézed a dolgot? - kérdezhetik magukban, miközben szakkönyveken kattog az agyuk. Mindeközben a felépülő segítő csupán történeteket mesél és azokat próbálja úgy láttatni, hogy illeszkedjen a szakterület és a szenvedélybetegek valóságos élete. Kicsit hasonló ez a találkozás, mint amikor aktív függő korában próbáltak segíteni neki a hozzátartozók, vagy éppen hivatásos segítők. Ő sem értette, most őt sem értik. Bizonyos helyzetekben tapasztalati szakértőnek lenni - különösen, ha egyben szakemberről van szó - legalább ugyanolyan nehéz feladat, mint aktív szenvedélybeteg hozzátartozójának.

(pá)